Visszaváltási díj könyvelése kereskedőknél: beszerzés, értékesítés és visszaváltás egy helyen

Visszaváltási díj könyvelése kereskedőknél: beszerzés, értékesítés és visszaváltás egy helyen

Egy iroda vesz tíz karton ásványvizet. Megfizeti az 50 Ft-os visszaváltási díjat, elfogyasztja az italokat, majd vagy visszaváltja a palackokat, vagy nem. Egy italbolt, élelmiszerüzlet vagy más kereskedő helyzete ennél lényegesen összetettebb. Ő nem azért veszi meg az italokat, hogy elfogyassza őket.

A kereskedő beszerezi, továbbértékesíti, felszámítja a visszaváltási díjat a vásárlónak, és adott esetben ugyanabban az üzletben vissza is veszi az üres palackokat. Egyetlen 50 forintos összeg tehát több különböző gazdasági eseményben jelenhet meg.

Ezért a belföldi visszaváltási rendszer (DRS) könyvelése kereskedőknél nem oldható meg azzal, hogy minden 50 forintot ugyanarra a főkönyvi számra könyvelünk. Először szét kell választani, mi történt az adott 50 forinttal.

1. A kereskedő megveszi az árut, és vele együtt megfizeti a DRS-díjat

Vegyünk egy egyszerű példát. Egy italüzlet beszerez 1 000 palack ásványvizet. A palackok kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható csomagolások.

A visszaváltási díj ebben az esetben:

1 000 × 50 Ft = 50 000 Ft.

A beszállító számláján tehát az italok ellenértéke mellett megjelenik 50 000 Ft visszaváltási díj is.

Fontos, hogy ez az összeg nem egyszerűen az ital nettó beszerzési árának része, amelyre ugyanúgy áfát kellene számítani. A kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható termék 50 Ft-os visszaváltási díjára külön áfaszabály vonatkozik.

A NAV tájékoztatása szerint az ilyen 50 Ft-os visszaváltási díj nem része az értékesítés áfaalapjának. A számlán az ital ellenértékétől elkülönítve, áfa hatályán kívüli tételként kell szerepeltetni.

Ezért már a beszerzés könyvelésénél el kell különíteni magát az árut és a hozzá kapcsolódó visszaváltási díjat.

2. A kereskedő eladja az italt, és felszámítja az 50 Ft-os DRS-díjat

Amikor az üzlet eladja a palackot a vásárlónak, a DRS-díj újra megjelenik.

A szabály főszabály szerint az, hogy a kötelezően visszaváltási díjas italterméket a visszaváltási díjjal megnövelt vételáron kell forgalmazni.

Vagyis ha a vásárló megvesz egy kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható palackos vagy dobozos italt, megfizeti:

• az ital árát;
• valamint a hozzá tartozó 50 Ft-os visszaváltási díjat.

A DRS-díj nem egyszerűen a kereskedő által meghatározott 50 Ft-os felár. A jogszabály által meghatározott, a csomagoláshoz kapcsolódó külön tétel.

Ezért az értékesítés könyvelésében és bizonylatolásában az ital ellenértékét és a visszaváltási díjat el kell különíteni.

3. Az 50 Ft nem az italértékesítés ellenértéke

Tegyük fel, hogy az üzlet egy nap alatt elad 2 000 palackot.

A vásárlóktól felszámított DRS-díj:

2 000 × 50 Ft = 100 000 Ft.

Ezt az összeget nem helyes egyszerűen az ital normál értékesítési ellenértékével összemosni.

A NAV állásfoglalása szerint a kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható csomagolás 50 Ft-os díja nem része az ital értékesítése áfaalapjának. A számlán vagy nyugtán az ital ellenértékétől elkülönítetten kell szerepeltetni.

Számviteli szempontból ezért a DRS-díj mozgását is elkülönítetten kell követni. A pontos főkönyvi elszámolást azonban a vállalkozás számviteli politikájához és alkalmazott rendszeréhez kell igazítani.

4. Áfát kell felszámítani az 50 forintra?

A kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható termék 50 Ft-os visszaváltási díja nem része az italtermék értékesítése áfaalapjának.

Ezért nem helyes az 50 Ft-ot egyszerűen hozzáadni az ital nettó árához, majd az egész összegre felszámítani az ital áfáját.

A NAV szerint az 50 Ft-os visszaváltási díjat a számlán áfa hatályán kívüli tételként kell feltüntetni.

Ez a pénztárgép és a számlázóprogram beállítása miatt különösen fontos.

Ha a rendszer hibás áfakódot rendel a DRS-tételhez, ugyanaz a hiba minden egyes eladott palacknál megismétlődhet.

Fontos ugyanakkor, hogy ez a különös áfaszabály kifejezetten a kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható termékekre vonatkozik. Az újrahasználható és az önkéntesen visszaváltási díjas termékeknél más áfaszabályok alkalmazandók.

5. A vásárló visszahozza a palackot

A fogyasztó korábban megfizette az 50 Ft-os visszaváltási díjat, majd az üres, visszaváltható csomagolást elviszi egy visszaváltási helyre.

A kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható termékek rendszerét a koncessziós társaság működteti. A NAV tájékoztatása szerint a fogyasztónak járó 50 Ft-os visszatérítést a koncessziós társaság biztosítja, adott esetben a vele szerződött forgalmazón keresztül.

Ha tehát az üzlet visszaváltási helyet működtet, a visszaváltás újabb, az értékesítéstől elkülönülő gazdasági eseményt jelent.

Nem új termékértékesítés történik, és nem az eredeti italvásárlás sztornózásáról van szó.

A fogyasztó az ital vételárát nem kapja vissza. A visszaváltási díjhoz kapcsolódó összeget kapja vissza a DRS-rendszer szabályai szerint.

6. A visszatérítés módját is külön kell kezelni

A visszaváltás módjától függően eltérő pénzmozgások jelenhetnek meg.

Automata visszaváltásnál például utalvány keletkezhet, amelyet a fogyasztó az üzletben készpénzre válthat vagy újabb vásárlásnál beszámíthat. A REpont rendszerben bankszámlára történő visszatérítés is elérhető lehet.

Kézi visszaváltási pontnál a MOHU tájékoztatója készpénzes visszatérítést vagy a következő vásárlás ellenértékébe történő beszámítást is ismertet.

A könyvelésben ezért külön kell tudni követni például:

• a fogyasztónak ténylegesen visszatérített összeget;
• a kibocsátott visszaváltási utalványt;
• az utalvány későbbi felhasználását;
• valamint a rendszer működtetőjével történő elszámolást.

7. A visszaváltási utalvány nem egyszerű árengedmény

Tegyük fel, hogy a vásárló a palackok visszaváltása után 1 500 Ft értékű utalványt kap.

Ezután 10 000 Ft értékben vásárol, és az utalvány felhasználásával csak 8 500 Ft-ot fizet más módon.

Ezt nem célszerű úgy kezelni, mintha a kereskedő saját döntése alapján 1 500 Ft árengedményt adott volna.

Az utalvány a visszaváltási díjhoz kapcsolódó, már meglévő értéket képvisel, amelyet a vásárló az újabb vásárlás ellenértékének rendezésére használ fel.

Ezért a pénztári és könyvelési rendszernek el kell tudnia különíteni:

• az értékesítés teljes ellenértékét;
• a DRS-utalvánnyal rendezett részt;
• és az egyéb módon megfizetett összeget.

8. Mi történik a kereskedő és a rendszer működtetője között?

Ha egy kereskedő visszaváltási helyet működtet, a fogyasztói tranzakciók mellett a koncessziós társasággal is elszámolási kapcsolatba kerül.

A folyamat nem ér véget azzal, hogy az üzlet a fogyasztónak biztosította a visszaváltási díj értékét.

A kézi visszaváltási pontokról szóló MOHU-tájékoztató szerint a visszaváltott és elfogadott csomagolások alapján történik meg a visszaváltási díj megtérítése a visszaváltóhely részére, továbbá a rendszer kezelési díj fizetését is tartalmazhatja.

A két összeget nem szabad összekeverni:

• a visszaváltási díj a visszaváltott csomagolásokhoz kapcsolódó összeg;
• a kezelési díj a visszaváltóhely működéséhez kapcsolódó külön elszámolási tétel.

A kezelési díj pontos számviteli és áfakezelését a konkrét szerződés és gazdasági esemény alapján kell meghatározni; nem célszerű automatikusan ugyanúgy könyvelni, mint magát az 50 Ft-os visszaváltási díjat.

9. Egy boltban egyszerre több DRS-pénzmozgás történhet

Nézzünk egyetlen napot egy nagyobb élelmiszerüzletben.

A bolt:

• beszerez 5 000 palack italt;
• elad 3 500 palackot;
• visszavesz 2 700 üres palackot;
• visszaváltási utalványok keletkeznek;
• korábban kibocsátott utalványokat használnak fel;
• és elszámolási tétele keletkezik a DRS-rendszer működtetőjével szemben.

Mindenhol 50 Ft-os tételek jelenhetnek meg, de nem ugyanazt a gazdasági eseményt jelentik.

Ezért veszélyes egyetlen általános "DRS" gyűjtőtételbe tenni minden mozgást.

10. A beszerzési és az értékesítési DRS-egyenleg sem feltétlenül egyezik

Tegyük fel, hogy a kereskedő júliusban megvásárol 10 000 palackot, de ugyanebben a hónapban csak 6 000-et értékesít.

A többi készleten marad.

Közben olyan csomagolásokat is visszaválthatnak az üzletben, amelyeket a fogyasztók máshol vásároltak.

Ezért nem szabad abból kiindulni, hogy:

beszerzési DRS = értékesítési DRS = visszaváltási DRS.

A három mennyiség és a hozzájuk kapcsolódó pénzmozgás eltérő időpontban és eltérő tranzakciók alapján keletkezik.

11. A visszaváltott palackot nem feltétlenül ugyanabban az üzletben vásárolták

Ez a DRS egyik fontos sajátossága.

A fogyasztó megveheti az italt az egyik kereskedőnél, majd egy másik REponton válthatja vissza a csomagolást.

Ezért a visszaváltás nem kezelhető úgy, mintha az adott üzlet egy konkrét korábbi értékesítését fordítaná vissza.

Nem klasszikus visszáru történik.

A fogyasztó nem a korábban megvásárolt ital ellenértékét kéri vissza, hanem a DRS-rendszerbe tartozó csomagolást váltja vissza, és ennek alapján jogosult a visszaváltási díjra.

12. Különösen fontos a pénztárgép, az értékesítési rendszer és a könyvelés kapcsolata

Nagyobb kereskedőknél egy hibás beállítás nagyon gyorsan sok tranzakciót érinthet.

Probléma lehet például, ha a rendszer:

• nem megfelelő áfakódot rendel az 50 Ft-os DRS-díjhoz;
• az ital normál ellenértékével együtt kezeli a visszaváltási díjat;
• árengedményként kezeli a visszaváltási utalvány felhasználását;
• nem különíti el a visszaváltási tranzakciókat a normál értékesítéstől;
• vagy a könyvelési feladásban rossz helyre kerülnek a DRS-tételek.

A probléma nem minden esetben kizárólag a kasszarendszer paraméterezésében van.

Hiba keletkezhet:

• a terméktörzsben;
• a POS-beállításban;
• a számlázóprogramban;
• a könyvelési interfészben;
• az automatikus feladásban;
• az analitikában;
• vagy akár manuális feldolgozás során.

Ezért a teljes adatfolyamot kell végignézni a pénztártól a főkönyvig.

13. Milyen tételeket kell külön követni?

Egy jelentős DRS-forgalmú kereskedőnél legalább logikailag és analitikusan külön kell tudni választani:

• az italtermék beszerzését;
• a beszerzéshez kapcsolódó visszaváltási díjat;
• az italtermék értékesítését;
• az értékesítéskor felszámított visszaváltási díjat;
• a fogyasztóknak visszatérített DRS-összegeket;
• a kibocsátott visszaváltási utalványokat;
• a felhasznált utalványokat;
• a koncessziós társasággal kapcsolatos elszámolásokat;
• a visszaváltási díj megtérítését;
• valamint az esetleges kezelési díjat.

Hogy ezek pontosan milyen főkönyvi számlán és milyen analitikus nyilvántartásban jelennek meg, azt az adott vállalkozás számviteli politikája, informatikai rendszere, a MOHU-val fennálló szerződés és a konkrét gazdasági események alapján kell meghatározni.

A legfontosabb szabály az, hogy gazdaságilag eltérő tartalmú tételeket ne mossunk össze csak azért, mert mindegyik kapcsolódik az 50 Ft-os DRS-rendszerhez.

Mikor érdemes átnézni a folyamatokat?

Érdemes felülvizsgálni a rendszert, ha:

• a pénztárgép-jelentések és a könyvelés DRS-adatai nem egyeznek;
• az 50 Ft-os díjat nem elkülönítetten kezeli a kassza;
• bizonytalan az alkalmazott áfakód;
• a visszaváltási utalványok elszámolása nehezen követhető;
• a MOHU-elszámolások és a könyvelés között eltérés van;
• vagy a könyvelő nem kap külön adatot a DRS-tranzakciókról.

Nagy forgalomnál egy apró rendszerhiba rövid idő alatt több ezer tranzakcióban ismétlődhet meg. Ezért a folyamat egyszeri, pontos beállítása általában sokkal egyszerűbb, mint hónapokkal később visszafejteni a hibás könyvelési adatokat.

Gyakori kérdések

Kell-e áfát felszámítani az 50 forintos visszaváltási díjra?

A kötelezően visszaváltási díjas, nem újrahasználható termék 50 Ft-os visszaváltási díja nem része az értékesítés áfaalapjának. A NAV szerint a számlán áfa hatályán kívüli tételként, az ital ellenértékétől elkülönítve kell feltüntetni.

Hogyan kell kezelni a visszaváltási utalványt?

A visszaváltási utalványt nem célszerű a kereskedő által adott egyszerű árengedményként kezelni. Az a visszaváltott csomagoláshoz kapcsolódó értéket testesít meg, amely készpénzre váltható vagy új vásárlásnál beszámítható a rendszer szabályai szerint.

Megegyezik a beszerzési és az értékesítési DRS-egyenleg?

Nem szükségszerűen. Az egyik időszakban beszerzett palackok egy része készleten maradhat, miközben a kereskedő olyan csomagolásokat is visszaválthat, amelyeket más üzletekben értékesítettek. Emiatt a beszerzési, értékesítési és visszaváltási DRS-mozgást külön kell követni.

Gondot okoz a DRS és a pénztárgép összehangolása?

A DRS-nél nem elég csak az 50 Ft-os tételeket megtalálni a könyvelésben. A beszerzéstől az értékesítésen és a visszaváltáson át a MOHU-elszámolásig végig kell követni, hogy a pénztárgép, a számlázó és a könyvelés ugyanazt a gazdasági folyamatot mutatja-e.

Ha ezek között eltérés van, először a teljes adatfolyamot érdemes átvizsgálni, és csak utána korrigálni a könyvelési tételeket.